FŐOLDAL

Természeti értékek védelmét megalapozó tevékenységek a Rétközben

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szinte minden kistája jól ismert természeti értékeiről. A Tisza mente, a Bereg-Szatmári-sík, a Nyírség és az alsó-szabolcsi tájegység (a Nyíri-Mezőség) is legalább egy, de inkább több nevezetes védett értékkel büszkélkedhet. A Rétköz, ez a hajdani lápvidék az egyetlen kivétel. A tiszai hullámtér, néhány kastélypark és pár ''ex lege'' védett láp kivételével ezen a több mint 50 000 hektáros kistájon belül nincsenek természetvédelmi oltalom alatt álló területek.

Ennek szerencsére nem a természeti értékek hiánya az oka, hanem sokkal inkább az, hogy Rétközben igen kevés természetvédelmi kutatás történt, s a helyben lakók és a szélesebb közönség sincs tudatában az itteni gazdag természeti örökségnek.

 

Az Ifjú Botanikusok Baráti Köre partnereivel (E-misszió Egyesület, Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság) együttműködve 2008-2009-ben a teljes kistájra kiterjedő terepi természetvédelmi felmérést végzett a Rétközben. Ennek eredményeként védelemre értékes területekben rendkívül gazdag tájegység képe bontakozott ki. Munkánkat a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium pályázati (K-36-08-00230A) támogatásával végeztük.

 

A Rétköz a Tisza felső szakaszának szabolcsi mélyártere, mely a folyószabályozások és lecsapolások előtt (a XIX. század közepéig) kiterjedt lápvidék volt erdőkkel, tavakkal, rétekkel, lápokkal, kanyargózó vízerekkel. A tájegység peremén, illetve a belső szigeteken, homokhátakon megtelepült falvak lakói ezekhez a körülményekhez alkalmazkodva halászattal, csíkászattal, nádvágással, sulyomszedéssel, teknősbékafogással és egyéb tevékenységekkel egészítették ki állattenyésztésből, kisebb részben földművelésből származó megélhetésüket.

Az ármentesítés és lecsapolás eredményeként alapvetően kultúrtájjá változott Rétköz mind a mai napig igen szép arányban őrzi természeti értékekben gazdag vizes élőhelyeit.

A táj talán legértékesebb és legsajátosabb természeti képződményei a lápok. Azokon a mély fekvésű helyeken, amelyeket szinte egész éve át víz borít, az évszázadok alatt képződő tőzeges talajon zsombékosok, úszólápok, különleges hínárvegetáció alakul ki, különleges állat- és növényvilággal. Mára csupán néhány száz hektárnyi láp maradt a tájegységben! Botanikusaink a kutatás során a védett békaliliom (Hottonia palustris), lápi csalán (Urtica kioviensis), mocsári lednek (Lathyrus palustris), tőzegpáfrány (Thelypteris palustris), mocsári kocsord (Peucedanum palustre), a ritka villás sás (Carex pseudocyperus), mocsári csillaghúr (Stellaria palustris), békalencsemoha (Ricciocarpus natans) számos eddig nem ismert állományát fedezték fel. Megtaláltuk ezen túl a Rétköz valószínű utolsó, több hektáros, kiemelkedő természetvédelmi jelentőségű úszólápját is.

A hajdani Rétköz emlékeit őrzik az ősi patakmedrek, erek maradványai. Egykor a Szebecse, a Járat-ér, a Csenger, a Kis-Tisza patakok hálózták be a vidéket; ezeken át érkezett áradáskor a Tisza vize a területre, s apadáskor ezeken jutott vissza is a folyó medrébe. Mára csupán néhány kilométernyi „holt” szakasz maradt az ősi erekből. Érdekes módon a döntően mesterséges Belfőcsatorna egyes részei is ezekben a medrekben folynak: az ilyen szakaszokon különlegesen gazdag és értékes a vízi élővilág. Kutatásunk során több helyen kimutattuk a védett sulyom (Trapa natans), rucaöröm (Salvinia natans), valamint a ritka kolokán (Stratiotes aloides) és vízitök (Nuphar luteum) állományait.

A tájegységnek mára a füves-sásos, füzesekkel, nyárfákkal tarkított rétek a legjellemzőbb élőhelyei. A kiterjedt kaszálók, legelők azokra az időkre emlékeztetnek, mikor a Rétközben az állattartás volt a megélhetés fő forrása. Az akkori, ridegebb tartáshoz alkalmazkodott szarvasmarha- és lófajták jól hasznosították a lápos-zsombékos-nádas foltokkal tarkított savanyúfüvű réteket. Ma már sajnos egyre kevesebb a jószág, de még mindig ez a területhasználat biztosítja a rétek, legelők számos védett növény- és állatfajának fennmaradását. Botanikai felmérésünk három védett orchideafaj: a pompás kosbor (Orchis elegans), a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorrhiza incarnata), és a mocsári nőszőfű (Epipactis palustris) több állománya mellett a hegyvidéki elterjedésű, hatalmasra növő védett mocsári csorbóka (Sonchus palustris) több populációját is kimutatta. Különleges újdonság volt a Gávai-legelőn a védett hólyagos here (Trifolium vesiculosum) felfedezése: ezt a sokáig kipusztultnak hitt fajt csak pár éve találták meg újra hazánk területén. A rétközi állomány így (másodikként) igen nagy jelentőségű a faj megőrzése szempontjából.

A szikesek a kistáj ritkább, de igen értékes élőhelyei közé tartoznak a szikesek. A hullámos felszín mélyedéseiben egyes helyeken a talajvíz sajátos mozgása és az erős kipárolgás miatt felhalmozódik a só: így sajátos élővilágú szikes tavak, rétek alakulnak ki. Ezeket a helyeket a tavaszi vízborítás idején rendkívül kedvelik a vonuló madarak, és a növényvilág is speciális, sótűrő fajokból áll. Felmérésünk során több ritka fajt is találtunk a szikesek flórájából. Ilyen a sziki őszirózsa (Aster tripolium), az egérfarkfű (Myosurus minimus) és az árpasás (Carex hordeistichos).

A Rétközben nagy számban találhatók olyan mocsaras területek, melyekről korábban nagy költséggel (drénezés, szivattyúzás) elvezették. Több évi szántóművelés után azonban mára sokhelyütt nincs, aki megfizesse, működtesse, karbantartsa a lecsapoló infrastruktúrát, ezért visszatért a belvíz, s vele együtt a természetes élővilág. Noha az ilyen újjászületett nádas mocsarak jelenleg többnyire gyomosak és fajszegények, néhány év alatt értékes madárvilág veszi birtokba őket, és ritkább növényfajok is megtelepszenek. A védett kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum) számos populációját ilyen másodlagos vizes élőhelyeken találtuk meg (egyébként szikeseken, réteken, sásosokban, zsombékosokban is él a faj).

A táj meghatározó elemei a Rétköz nyugati részén magasodó kunhalmok (kurgánok). Ezek közül a kr. e. 2-3000 évvel ezelőtt emelt hatalmas sírhalmok közül kiemelkedő a 12 méter magas ibrányi Fekete-halom, de mellette tucatnyi másik kurgán gyarapítja a tájegység természeti örökségét.

Felméréseink során mintegy 450 természeti területet találtunk (több, mint 8000 ha kiterjedésben). Ezek bejárásával 24 típusú természetes élőhelyről, 20 védett faj 150-nél is több állományáról, ezek állapotáról, és a veszélyeztető tényezőkről készítettünk dokumentációt. Reméljük, ezzel hozzájárulunk ahhoz, hogy a Rétköz pótolhatatlan természeti öröksége mindannyiunk ügye: büszkesége, kincse, és felelőssége legyen a jövőben.

Eredményeinkről színes népszerűsítő kiadványt készítettünk, mely ingyenesen átvehető az E-misszió Egyesület irodájában (Nyíregyháza, Szabolcs u. 6.), megrendelhető az ibbk@citromail.hu címről és letölthető honlapunkról. Egyes területekre vonatkozó részletesebb információkkal kapcsolatban a fenti elektronikus címen kereshetik egyesületünket.

Rétközi felmérésünk krónikája a http://www.e-misszio.hu/index.php/tevekenysegeink/termeszetvedelem/terepblog oldalon követhető nyomon.